A modern munkahelyi környezet egyre gyakrabban okoz jelentős mértékű stresszt a munkavállalóknak. A pszichoszociális kockázatok, mint a túlzott munkaterhelés, a munkahelyi zaklatás, vagy a nem megfelelő munkakörnyezet, hosszú távon súlyos egészségügyi problémákhoz vezethetnek. Sokan azonban nem tudják, hogy ezek a problémák miatt a munkavállaló nem csak az azonnali hatályú felmondás jogával élhet – ha számára a munkaviszony a stressz, illetve az amiatt kialakult betegség okán fenntarthatatlanná válik-, de anyagi kártérítést is lehet kérni. Az utóbbi években a Kúria több olyan esetben döntött a munkavállalók javára, ahol bizonyított volt a munkahelyi stressz és a pszichoszociális kockázatok miatt bekövetkezett egészségkárosodás (EBH2001.571.). A Kúria azt is megállapította egy ügyben, hogy a munkavállaló betegsége esetenként visszavezethető a munkáltatóval szembeni konfliktushelyzetre, az alaptalannak érzett fegyelmi eljárások és a kiszabott büntetések miatti lelkiállapotra. A munkavállaló betegségre hajlamosító személyiségjegyei, természetes kórokú betegségei nem zárják ki a nem vagyoni kártérítést, sérelemdíj megítélését (Legfelsőbb Bíróság Mfv. 1. 11017/2009/5.). Ezek a döntések precedenst teremtenek a hasonló esetekre és növelik a munkavállalók esélyeit a sikeres kártérítési igény benyújtására.

A munkahelyi stressz és pszichoszociális kockázat definíciója:

Korábban a munkahelyi stresszre menedzserbetegségként tekintettek, mára azonban bebizonyosodott, hogy a betegszabadságon, illetve a táppénzen töltött időszakok feléért a munkahelyi stressz okolható. Bár van, akit rövidtávon motivál, a tartósan fennálló stressz komoly betegségekhez vezethet, mint például gyomorfekélyhez, szívelégtelenséghez, emésztőrendszeri megbetegedésekhez, alvászavarhoz, pánikhoz, vagy szorongásos depresszióhoz.

Pszichológiai szempontból kétféle stresszt különböztetünk meg:

1. Objektív stressz: Ez előrelátható és a munkával együtt jár, így a munkavállaló már az elején eldöntheti, hogy vállalja-e az adott munkakört (pl. monoton munka, összezártság, nagy felelősség).
2. Szubjektív stressz: Ez előre nem kiszámítható, oka legtöbbször a munkavállaló személyiségében keresendő és önértékelési-önismereti, vagy váratlan krízishelyzetből fakadhat.

A stressz a pszichoszociális kockázat egyik fajtája, amelyet 2008 óta a munkavédelmi törvény is definiál. Eszerint pszichoszociális kockázat a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illetőleg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be.

Jogszabályi hátterek:

Mind a Munka Törvénykönyve, mind a munkavédelmi törvény egyértelműen rögzíti, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés biztosítása a munkáltató kötelezettsége. A munkavédelmi törvény (1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről) előírja, hogy a munkáltatóknak gondoskodniuk kell a munkavállalók biztonságáról és egészségéről, beleértve a pszichoszociális kockázatok csökkentését is. A törvény a pszichoszociális kockázatot foglalkozási megbetegedés okaként is elismeri, így a munkáltatók kötelesek figyelembe venni az emberi tényezőt a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és a munkafolyamat megválasztásánál. A munkáltató a kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a megelőző intézkedéseket a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles elvégezni. A kockázatértékelés eredményét a munkáltatónak kell dokumentálnia, amit 5 évig meg kell őriznie.